Nem kilépni kell Európából, hanem Afrikát kell kivetni belőle, ahogy Afrika vetette ki magából Európát a maga idejében. Dekolonizáció: a gyarmatosítások és az ellengyarmatosítások kora lejárt, eljárt felette az idő. Másról sem beszélnek, mint hogy a migráció milyen könnyűvé és magától értetődővé vált a modern világban; akkor hát a visszatelepítésnek is annak kell lennie.
Szóval, ami Visegrádot illeti, elismerem, vicceltem (részben). Franciaországnak nincs közös határa az egyezményt aláíró országokkal, sőt meglehetősen távol helyezkedik el tőlük, arról nem is beszélve, hogy egyes visegrádi országoknak – különösképpen Magyarországnak – alapos okaik vannak arra, hogy nehezteljenek ránk, emiatt pedig nyilván nem is kérnének belőlünk. Utópikus és merész ajánlásommal csupán az volt a célom, hogy
tisztelettel adózzak Közép-Kelet-Európa előtt, amely ellenáll Brüsszel felcserélő diktatúrájának, ennek a bürokratikus zsarnokságnak,
ami rá akarja kényszeríteni földrészünkre a Nagy Felcserélést, az etnikai és kulturális helyettesítést, a nép- és civilizációcserét.
A visegrádi egyezmény országai, és köztük mindenekelőtt Magyarország erődnek tűnnek, az ellenállás fészkének: ők jelentik azt a szentélyt, ahol az általunk értékesnek és fontosnak ítélt dolgok megtalálhatók. Hiszek a szentélyek, a várak, a kolostorok, az iskolák, a megőrzés, a kiválóság és a példaadás helyszíneinek erényében. Szentélyekre van szükségünk abban a korban, ahol az oktatás romokban hever, a kultúrát szétmarcangolták, a civilizáció önmaga ellentétébe bomlott szét, bárgyúságot, erőszakot, az átlagintelligencia szédítő zuhanását, a Nagy Kultúrafosztást, fajunk minden nappal egyre szembeötlőbb visszavadulását hozva magával. Nem tettem tehát mást, mint hogy csodálattal, hálával és meleg szavakkal felhívtam honfitársaim figyelmét erre a szentélyre: Visegrádra.
Azóta a helyzet sokat változott, úgy vélem, inkább a jó irányba, még ha az Európa üdvösségéért folytatott élet-halál harc részesei vagyunk is, küzdve az idő ellen, mivel minden perc számít. Minden túlságosan hosszú ideig tart természetesen, miközben a felcserélők százezrével szállnak partra, akik pedig már itt vannak, egyre csak többen lesznek, károkat okoznak, ártanak, a számuk megsokszorozódik.